Vasárnap - Búza, Tönkölybúza

Ehhez a naphoz 2 gabona is tartozik.

Búza

A búza (Triticum) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó növénynemzetség, mely a búzafajok és fajták változatos éghajlati igénye és jó alkalmazkodóképessége miatt széles körben elterjedt.

A régészeti kutatások Egyiptom legrégibb emlékei között említik a búzát. Bizonyos genetikai összefüggések alapján elmondható, hogy a búzák "őse" ie. 6000-5000-ben Törökország mai területén lévő Diyarbakir város környékéről terjedhetett el.

Annak ellenére, hogy Kínáról a legtöbb embernek a rizs jut eszébe, már az ie. 2700-ban termesztették a búzát.

Magyarországon az évszázados múltra visszatekintő magyar búzafajtákat, köztük a legnevesebbet, a "tiszavidéki"-t, az 1863. évi szörnyű aszály elpusztította és helyére lengyelországi búzafajták kerültek. A katasztrófának is köszönhetően az 1870-es években elkezdődött a mai napig tartó nagyobb hozamú magyar fajták sikeres nemesítése.

A Triticum aestivum ökológiai csoportosítása [szerkesztés]

A morfológiai csoportosításon kívül az üzemi termesztés számára használhatóbbak az ökológiai sajátosságokat figyelembe vevő rendszerek. A fajták négy ökotípusba sorolhatók:

  • humid éghajlat búzái
  • sztyeppe típusú búzák
  • sivatagi és félsivatagi búzák
  • magas hegyvidék párás éghajlatú búzái

Tönkölybúza

A tönkölybúza (Triticum spelta) a bronzkortól kezdve a középkorig fontos szerepet játszott a népélelmezésben. Magyarországon a 19. század végéig termesztették. Napjainkban reneszánszát éli a neki tulajdonított jótékony egészségügyi hatásoknak köszönhetően.

  • fehérje- és aminosav-tartalma felülmúlja a hagyományos búzáét
  • Vitamin- és ásványianyag-tartalmára jellemző, hogy megtalálható benne szinte a teljes B-vitamin csoport (a B12-vitamin kivételével)
  • E-vitamin tartalma sem csekély.
  • Réz-, vas-, mangán- és cinktartalma is meghaladja a búzáét.
  • Kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma szintén számottevő.

Rendszeres és hosszú távú fogyasztása hozzájárulhat a koleszterinszint-csökkentő és az érelmeszesedést megelőző étrend sikeréhez. A hagyományos gabonaféléknél kisebb szénhidrát- és rosttartalmának köszönhetően cukorbetegek étrendjébe is beilleszthető. Esszenciális zsírtartalma jótékonyan hat az idegrendszerre.

Szombat - Hajdina, kukorica

Ehhez a naphoz 2 gabona is tartozik.

 

Hajdina

A hajdina (Fagopyrum esculentum) Ázsia középső, mérsékelt égövi részén honos. Botanikailag a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik, a hétköznapi életben mégis a gabonafélékhez sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztjuk. Hazánkban kevésbé termesztették és fogyasztották, ennek oka valószínűleg a hajdina viszonylag alacsony terméshozama és nehéz hántolhatósága.

Az 5. században került el Japánba és Kínába. Közép-Európába a mongol és török hódítók hozták magukkal. Velencébe, Lombardiába, Dalmáciába és Dél-Tirolba került a tengeri kereskedelem révén jutott el.

Különböző elnevezései: a hajdinát hívják pohánkának, tatárkának, tatárbúzának és kruppának is. Erdélyben haricska néven ismerik.

Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamin csoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős.

Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező egyéb anyagokat is tartalmaz. Ilyenek például egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták. Kiemelkedően magas élelmirost-tartalma miatt növeli a bélperisztaltikát, így kellemes étrendi gyógyszere a székrekedésnek. A hajdina metionin-tartalma magas, ezért a krónikus májbetegségekben a fogyasztása jótékony hatású.

Kukorica

A kukoricát (Zea mays) több néven is emlegetik az egyes vidékeken: tengeri, törökbúza, málé. A perjefélék családjába tartozik. Amerikában őshonos. Az eddig talált legidősebb kukoricamaradványok a Teotihuacán-völgy egyik barlangjából kerültek elő, és körülbelül hatezer évesek. Európába a gyarmatosítással került. Onnan a 16. században a spanyol, portugál kereskedők vitték, terjesztették el Ázsiába, Afrikába. Ausztráliában a bevándorló hollandok és angolok kezdték el termeszteni. Ma a legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk.

Csütörtök - Rozs

A rozs (Secale cereale) a perjefélék családjába tartozó gabonanövény. Kenyér-alapanyagként is kiváló, de alkoholos italokat is készülnek belőle: sör, vodka, whisky.

A rozs minden valószínűség szerint Kis-Ázsiából származik, mintegy 2500 évvel ezelőtt nemesíthették a hegyi rozsból. Európában csak ezt követően terjedt el. Leginkább a kelta és a germán törzsek termesztették. A középkor óta Európa középső és keleti részein fő gabonafélének számít.

Fajtái:

  • Montagne
  • Probstei
  • Imperial
  • Schlanstädti
  • őszi
  • tavaszi

A rozsliszt kevesebb zsírt és több ásványi anyagot tartalmaz, mint a világosabb színű búzaliszt. A rozs rendkívül kedvező élettani hatást fejt ki az emberi szervezetre: megkönnyíti a bélműködést, csökkenti a koleszterinszintet.

Péntek - Zab

A zab (Avena) a perjefélék (Poaceae) közé tartozó perjeformák (Pooideae) egyik nemzetsége mintegy ötven fajjal, amelyek közül Magyarországon mintegy másfél tucatnyi honos. Ezt a gabonát, sajnos leginkább takarmánynak termesztik.

Az ókori civilizációkban nem termesztették (a latin avena szó nem zabot, hanem nádat jelentett); de a kelta és germán sírokban gyakran tették útravalóul. Valószínűsítik, hogy egyes fajait a népvándorláskor Ázsiából jövő, lótenyésztő népek (avarok, magyarok stb.) hozhatták magukkal.

Szerda - Köles

A köles a perjefélék (Poaceae) családjába, és a kölesformák (Panicoideae) alcsaládjába tartozó Panicum és Pennisetum növénynemzetségekegyes fajainak összefoglaló elnevezése. A szót gyakran a legismertebb köles faj, a termesztett köles rövidebb neveként is használják.

A növényt - a feljegyzések szerint - már 6000 évvel ezelőtt termesztették Mezopotámiában. Onnan jutott el Ázsiába, Afrikába és Európába. Az elterjedés viszonylag nagy időt igényelt: némely vidéken már az ókorban is fogyasztották, máshová csak a korai középkorban érkezett meg. A kölest az ókori kínaiak is ették. Amerikába a 16. században hajózott át spanyol és portugál közreműködéssel.

A több száz faj legtöbbje Eurázsia meleg vidékein honos. Ismertebb köles fajok:

  • termesztett köles (jófizető köles avagy kásaköles, Panicum miliaceum L.)
  • gyomköles (Panicum ruderale)
  • hajszálágú köles (Panicum capillare)
  • indiai köles (Pennisetum glaucum vagy Pennisetum typhoides)
  • olasz muhar (Setaria italica) más néven rókafarkú köles
  • kanáriköles, vagy fénymag (Phalaris canariensis)