Erről a legnehezebb ismertetőt írni. Több mint 600 féle diéta áttanulmányozása után arra jutottunk, hogy minden bizonnyal minden egyes emberre vár valahol egy étrend, csak ki kell találni, melyik az övé...

A keleti gyógyászati rendszerek a mai napig nagyobb hangsúlyt fektetnek a megfelelő táplálkozásra, mint azt Európában megszokhattuk. És igazuk van! Megdöbbentően sok betegség javul, vagy akár meg is gyógyul a helyes étkezéstől.

Anélkül, hogy le kívánnánk tenni a garast egyik vagy másik - éppen virágkorát élő - dietetikai rendszer mellett, elmondhatjuk, hogy:

• az átlagember jóval több fehérjét eszik, mint kéne
• túlzásba viszi a szénhidrátokat
• kevés "élőt" eszik
• kevés folyadékot iszik, vagy nem a neki megfelelőt.

Nos, valahonnan innen indulunk, és a pácienssel közösen tervezzük meg a továbbiakat, figyelembe véve az életmódját, ízlését és a céljait. Egy jól megkomponált étrend mindig tisztít és méregtelenít. A testsúlycsökkentésre szánt kúráink sem monodiéták, tehát egyáltalán nem unalmasak.

(Eredetileg nem tartottam feladatomnak az emberek fogyasztását, az, hogy ma ezzel is foglalkozom egy szerencsés véletlennek köszönhető. Még az érdi rendelőben történt, hogy az egyik, tisztító kúrán átesett hölgy bekönyörögte a barátnőjét azzal, hogy ő is szeretne fogyni 10 kg-t.) Ezen felbuzdulva 199?-ben indultunk a Kiskegyed fogyókúra versenyén, amit megnyertek a lányok azzal, amit szépen elvesztegettek. Azóta is lelkesen fogynak nálunk az emberek.

A módszer működik. Pontosan annyira, amennyit betartasz belőle. Itt szeretnék emléket állítani Carolának, aki rendelőnk történetében a legprecízebb diétázó volt!

A diéták kőbaltája?

 A Paleolit táplálkozás atyja Szendi Gábor. Elmélete átgondolt, és tudományos alapokon nyugszik. A paleolit táplálkozás ráadásul nagyon illeszkedik az átlag magyar ember ízlésvilágába: a sok gabona és miegyéb után végre jöhet a hús! Vannak azonban megfontolandó szempontok is, melyekre érdemes kitérni az elmélet rövid bemutatása után.

Ez az étrend azért szerencsére több mint felhívás a mértéktelen húsevésre. Az evolúció rendjére és folyamatára alapoz. Hogy tudniillik, kőbaltás őseink bizonyos tápanyagokhoz nem jutottak hozzá hosszú-hosszú ideig. A gabonafélék és a tejtermékek ugyanis csak az utóbbi 10000 évben váltak az ember táplálékává. És ezért nem adaptálódott az emésztőrendszerük, enzimkészletük a kellő mértékben.

Ha az emésztés részlegesen sikeres, az hosszú távon elégtelen felszívódáshoz, vitaminhiányhoz és egyéb emésztési zavarokhoz vezet. Emellett a nem megfelelő minőségű és mennyiségű szénhidrát bevitele komoly terhelést jelent a szervezetnek. Az egyes anyagcsere-betegségek hátterében Szendi szerint (kisarkítva), a finompékáruk állnak.

Van azonban néhány megfontolandó gondolat (pro és kontra), mielőtt megragadjuk a paleolit diéta kínálta lehetőségeket.

• Alkalmazkodás. Az adaptáció azt takarja, hogy évmilliók alatt a szervezet képes alkalmazkodni az élet adta kihívásokhoz, és ha kell, ezt genetikailag is (újra)kódolja. Ha adaptációról van szó, akkor sok-sok embernek kell még leélnie az életét az ú.n. civilizációs betegségekben szenvedve, mire ez megtörténik. Elvégre csak 10000 éve eszünk gabonát, amely időtartam elenyésző az evolúciós folyamatok szempontjából.
• Finompékáru. De kérdezem én: pár darab zsemle és kakaós csiga megér annyit, hogy évmilliók alatt hozzászokjunk? És mi van, ha nem sikerül? (A finompékáru neve nem abból az élményből származik, amit az érzékszerveinkből kivált, hanem a gabonaszemek lisztté őrlésére utal.)
• A paleolit vadász életkörülményei. Mielőtt bárki vadászatra indul a legközelebbi hentesüzletbe, a figyelmébe ajánlom, hogy gondolja végig: mennyit kellett vajon talpalnia egy kőkori vadásznak ahhoz, hogy elejtsen valamit? Mire vadászhatott? Hogyan vitte haza? Miként készíthette el az ételt? Hozzávetőleg egy átlagos tehetségű oroszlánnak csak minden 4-5. vadászata sikeres. Vajon hogy lehetett ez az emberrel? Ki kell ábrándítanom mindenkit: annál biztosan kevesebbet és ritkábban ettek húst a kőrkorban, mint ma! Viszont jóval többet mozogtak, úgy minimum 25-30km-t talpaltak naponta.
• A mai "vadászok" lehetőségei. Tehát ha a régmúltra hivatkozunk, akkor ma egy atomkori vadásznak a laptoptáskával az oldalán, gyalog kellene munkába járnia, és hetente legfeljebb egy nagyobb maréknyi húst sportszerű elfogyasztania. A fennmaradó időben maradnak a gyökerek, gumók, egyéb növények és termések. Ergo nem áll meg a régi mondás, miszerint a vegetáriánus a béna vadász.
• A paleo diéta korlátja. Ha azonban az előbb említett atomkori vadász mégis húst-hússal eszik, nem mozog, könnyen pórul járhat. Erre a diétára hivatkozva odadobni a gyeplőt a lovak közé ugyanazt eredményezi, mint amikor még nem olvastuk a könyvet, és úgy ettünk meg mindent, ami a szem-szájnak ingere...

A makrobiotika egy olyan táplálkozási rendszer, amely a gabonák éltető és gyógyító erejére alapoz. A névadó kifejezés Hippokratésztól ered, és nagy, azaz hosszú életet jelent. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a görög néven futó táplálkozási rendszert egy japán szerző tollából ismerhettük meg: a gabonákat szinte minden korban és kultúrában ismerte és fogyasztotta az ember. A makrobiotika "atyjának" Michio Kushi-t tartják, aki az 1950-es években kezdte az Egyesült Államokban oktatni ezt a reformtáplálkozási rendszert.

A gabonáink többsége a perjefélék (Poaceae) családjába tartozik, de van egy kakukktojás, azaz olyan növény, ami rendszertanilag kilóg a sorból. A hajdina a keserűfűfélék (Polygonaceae) tagja. Akit bővebben is érdekel az egyes gabonák rendszertani besorolása, rövid története és néhány jellemző tulajdonsága, az alábbi részben olvashat róla.

A makrobiotikus diéta előnyeit taglaló részből már megtudhatta, hogy az adott napnak megfeleltethető egy-egy gabona. Ebben a részben a napoknak megfelelő sorrendben soroljuk fel azokat.